Hungarian (formal)Romanian

Eseménynaptár

November 2017
H K Sz Cs P Sz V
30 31 1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 1 2 3

Képtár

keptar1

   Megnézem a  képtára
facebook
 
forum
 
Brassaisok ötödik hagyományőrző tábora
2013. augusztus 16. péntek, 12:46

     Torockón csodálatosak a reggelek. Ha felkelsz és lemész a Tóbiás ház udvarára, szemben veled ott a Székelykő. Reggelente kékes fényben ragyog és néha párából sálat köt a nyakára. Azt mondják, itt kétszer kel fel a nap. Nekünk valahogy mindig csak a második napfelkeltét sikerült elkapni...

      A csapatban vannak veteránok, akik már ötödik alkalommal vettek részt a hagyományőrző táborban, aztán visszatérő hat- és hetedikesek, akiknek valamiért megtetszett ez az egyhetes közös élet. És persze vannak újak. Az indulás előtti napokban mindig ott az izgalom: vajon milyen lesz az idő az első nap? Mert hagyományosan a Remetei-sziklaszorosba tett kirándulással kezdődik a táborozás.  Ha nem esik az eső, ha nem nagyon nagy a vízállás, ha nem túl zavaros a patak az előző napi esőzések miatt. Csupa ha.

     Ez alkalommal hétfőn nem volt tanácsos a sziklaszorosba kirándulni. Így a valamikori fejedelmi székhelyet, Gyulafehérvárt látogattuk meg, visszafele jövet Torockóra pedig a szentgyörgyi vár mögött, a Szilas patak völgyén megbújó kis vízesést fedeztük fel. A majd’ egész napot betöltő barangolás után jólesett a finom vacsora. Aztán rögtön előkerültek a labdák. Este, a közös éneklés, majd az izgalommal várt csapatalkotás meghozta a régi hangulatot. Nehéz volt lefeküdni. Az ismerkedést el is hagyhattuk, hisz mióta az iskolánk kisebb épületbe költözött, mindenki ismer mindenkit, olyanok vagyunk, mint egy nagy család.

Másnap délelőtt Tunyogi Béla, volt brassais diák íjászbemutatója után előbb a fiúk és a bátrabb lányok, végül mindenki kedvet kapott kipróbálni a célba lövést.

     Mi volt még? Minden délután bútorfestés, amit nagy türelemmel és pedagógiai érzékkel ezúttal is Király Ferenc, („Feri Bácsi”) a népművészet mestere irányított. Sok-sok köszönet érte! És idén először kipróbálhattuk a szalmadísz készítését. Hát nem volt könnyű! De azért született néhány szép munka. És természetesen, mint minden évben, az egész héten át tartó csapatverseny keretén belül voltak sport- és ügyességi vetélkedők, helyismereti vetélkedő, focibajnokság és társasjáték. Akinek még futotta erőből, a Székelykőt is megmászhatta, immár sokadszor. A múzeum és a vízimalom belső berendezése is mindig nyújt valami újat. És természetesen nem maradhatott el a népdaltanulás és a közös éneklés, a szalonnasütés a tábortűz mellett. És az éjszakai túra sem. A völgyben a falu fényei, a távoli kutyaugatás, az erdő sötétje még a legcsintalanabb gyereket is csendre intette néhány percre.

     A hét, mint egyébként minden évben, elrepült. Szombaton újra az eget kémleljük: lehet-e kirándulni a Remetei-szorosba? Reggelizés, díjkiosztás, búcsú és már itt is a busz. Az idő gyönyörű. Tövisnél aggódva figyeljük a Diód patakát: zavaros-e a víz, és milyen a vízállás? A jelek biztatóak. Mikor a menedékháztól elindulunk a szoros felé vivő gyalogúton, már forrón süt a nap. Egyesek morgolódnak: bár esne az eső, hogy fordulhassunk vissza. Akik már jártak itt, izgulnak: bár ne esne, hogy végigmehessünk a szoroson. Aggodalmuk nem alaptalan. Tavaly a legszebb résznél kellett visszafordulni a hirtelen kerekedett heves zápor miatt.

      Hanem a szűk katlanba érkezve, a kőkapunál mindenkit lenyűgöz a táj szépsége. Húzzuk is le a cipőt, helyenként úgy gázolunk át a patakon. És élvezzük a vizet, a meleget, a pancsolást, a kalandot. Van aki megbotlik és ruhástól esik a vízbe, és ha már úgyis vizes, nem a sziklába rögzített létrákon, hanem a vízben megy át a hordón. De ez most nem baj, most szabad.

      Az idő repül. És már indulunk is vissza Kolozsvárra. Fogadkozások, hogy a nyáron még találkozunk, és közösen szervezünk valamit, mert nehéz most elválni. Aztán a busz befut Kolozsvárra.

    Köszönetet szeretnénk mondani a támogatóknak (a Bethlen Gábor Alapítvány, a Communitas Alapítvány, a Brassais Véndiák Társaság, a Brassai Sámuel Elméleti Líceum), akiknek a segítsége nélkül nem jöhetett volna létre a tábor, valamint a felváltva felügyelő tanároknak, akik gyakorta ugyanolyan lelkesen vetették bele magukat a tevékenységekbe, mint a résztvevő diákok.

      A Pro Brassai Sámuel Egyesület nevében:

             Kassay Ildikó

     A tábor idején készült képsorozatot ide kattintva tekinthetik meg.